Az ördög és a tót fiúk
Gyűjtötte: Benedek Elek
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, csak ide nem messze volt egy szegény tót ember, s annak három fia. Azt mondja egyszer az öreg tót a fiainak:
- Na, fiaim, eleget éheztetek már itthon, menjetek országot-világot látni, de el ne kerüljétek Magyarországot, mert ott kolbászból fonják a kertet.* Ott van csak jó dolga a szegény tót legénynek.
Elindult a három legény, de velük ment az apjuk is. Kivezette őket egy magas hegynek a tetejére, onnét megmutatta nekik Szép Magyarországot.
- Lássátok, ez az az ország, ahol kolbászból fonják a kertet.
Ott elbúcsúzott tőlük, visszafordult a falujába, a fiúk pedig le a hegyen, neki Magyarországnak.
Hanem, hogy szavamat össze ne keverjem, az apjuk erősen a lelkükre kötötte, hogy elébb valahol állapodjanak meg, s tanuljanak meg jól magyarul, mert különben felkopik az álluk.
Mennek, mendegélnek a fiúk hegyeken-völgyeken által, s találkoznak egy emberrel. Kérdi az ember:
- Hová, merre fiúk?
Mondják a fiúk:
- Megyünk magyarul tanulni.
- No, akkor ne is menjetek tovább, álljatok be hozzám. Nálam három nap egy esztendő, s azalatt megtanítlak én titeket magyarul.
Ott maradnak a fiúk, kitelik az esztendő. De ugyan keveset tanultak. A legidősebb nem tudott egyebet ennél a két szónál:
- Mi hárman.
A középső csak ennyit tudott:
- Egy sajtért.
A harmadik csak annyit tudott:
- Az az igazság.
Hát mindegy, amennyit tudtak, annyit tudtak: mentek tovább. A falutól nem messze volt egy erdő, bemennek abba, s hát mit látnak! Ott fekszik az út közepén a gazdájuk. A szeme be volt hunyva, meg volt halva.
Nézik, nézik a legények, nem tudják elgondolni, hogy s mint került ide a gazdájuk ilyen hamar, hiszen amikor eljöttek tőle, még otthon volt, s lám itt fekszik az úton megölve.
Amint ezen tanakodnak, odajön egy zsandár, s kérdi tőlük:
- Hát azt az embert ki ölte meg?
Felel a legidősebb:
- Mi hárman.
- S miért öltétek meg?
- Egy sajtért.
- No bizony, ha megöltétek, viszlek is a tömlöcbe.
Mondotta a legfiatalabb:
- Az az igazság.
Azzal csak elindítja a zsandár a három tót legényt, kíséri a város felé. De még egy jó hajításnyira sem mentek, felugrik a holt ember nagy kacagással, s szalad utánuk. Visszanéznek a legények, de szemük-szájuk elállott a nagy csudálkozástól, mert ördög volt az, igazi ördög, nem ember, aki utánuk szaladott. Csak most tudták meg, hogy ördögnél laktak.
A zsandár egyszeriben eleresztette a fiúkat, az ördög is elszelelt nagy kacagva, s aztán meg sem állottak a fiúk, míg Magyarország kellős közepébe nem értek. Ott egy helyen, ahol éppen kolbászból fonták a kertet, megállottak, onnét többé el sem mozdultak.
Ha a kolbász még el nem fogyott, még ma is ott vannak.
Aki nem hiszi, járjon utána.
|
