A gazfickó és a tiszta lelkű nő
Még a következő történetet hallottam a férfiak csalárdságáról:
Volt egyszer egy ember, aki beleszeretett egy gyönyörű szép nőbe. Ennek volt már férje, nagyon szerette az asszonyt, s az asszony is őt. Az asszony feddhetetlen és tiszta nő volt, és a szerelmes férfi nem talált utat hozzá. De már nagyon sokallta a meddő epekedést, és valami cselvetésen törte a fejét. Az asszony férje egy fiút nevelt házában, aki bizalmasává lett. Ehhez fordult a szerelmes férfi, és addig kedveskedett neki ajándékkal, addig halmozta el minden jóval, míg a fiú mindenben engedelmeskedett neki, amit csak kívánt.
Egy napon így szólt a fiúhoz: "Hallod-e te, nem vezetnél-e be a házukba olyankor, amikor úrnőd nincs otthon?" - "De igen" - felelte a legény. És mikor úrnője elment a fürdőbe, a gazda is a boltjába, a legény elment cimborájához, kezénél fogva elvezette a házba, és megmutatott neki mindent a lakásban.
A szerelmes férfi kieszelt egy ravasz cselt, hogy az asszonyt tőrbe csalja. Tojásfehérjét hozott magával egy edényben, odament a férj ágyához, és bekente vele anélkül, hogy a legény észrevette volna, majd távozott, és ment az útjára.
Kis idő múlva hazajött a férj, és ágyához ment, hogy lefeküdjék pihenni. Meglátta a nedves foltot, megfogta; azt hitte, ember nyoma, és haragos szemmel nézett a legényre. "Hol az úrnőd?" - kérdezte tőle. Ez azt felelte, hogy a fürdőben van, de mindjárt itthon lesz. Most már egészen biztosra vette, mi lehet annak a foltnak eredete, és azt mondta a fiúnak: "Azonnal hívd ide úrnődet."
Mikor az asszony eljött, rávetette magát, és kegyetlenül megverte. Aztán hátrakötötte a kezét, és meg akarta ölni. Az asszony segítségért kiáltott, a szomszédok odasiettek, és az asszony azt mondta nekik: "Férjem meg akar ölni, pedig én nem tudok semmit vétkemről!" A szomszédok mind nekitámadtak a férjének, és azt mondták: "Semmi okod nincs arra, hogy így bánj vele; vagy válj el tőle, vagy tartsd meg, és kezeld szelíden. Mi tudjuk, hogy erkölcsös nő; már régen szomszédunk, és sohasem tapasztaltunk rajta semmi kivetnivalót." S unszolták őt, béküljön ki a feleségével. "De én azt az áruló foltot találtam az ágyamon, és nem tudom, mi mást jelenthet" - szólt a férj. Ekkor az egyik szomszéd előállt, és azt mondta neki: "Hadd lássam."
És mikor meglátta a foltot, tüzet hozatott be, meg egy edényt. Mikor behozták, a tojásfehérjét megsütötte a tűzön, evett belőle, és megkóstoltatta a többiekkel is, és mindenki bizonyságot szerzett róla, hogy tojásfehérje. A férj most belátta, milyen igaztalanul bánt feleségével, hogy az asszony mentes minden bűntől, és kibékült az asszonnyal.
És így kudarccal végződött az az ármány, amelyet a gazfickó a mit sem tudó nő ellen szőtt.
"Látod, királyom, ez a férfiak csalárdsága."
A király ekkor ismét megparancsolta, hogy végezzék ki a fiát. Most a második vezír lépett elő, megcsókolta a földet a király előtt, és azt mondta: "Uram, király, ne siesd el fiad kivégzését. Hiszen anyja csak teljes kétségbeesésed után ajándékozott meg vele. Mi reméljük, hogy valamikor birodalmad kincse és vagyonod megőrzője lesz. Légy iránta türelmes, ó, király, talán neki van bizonyítéka, amit előhozhat. Ha elhamarkodod az ítéletet, meg fogod bánni, mint ahogy a kereskedő bánta meg a tettét." - "Hogy volt az, hogyan történt, mondd, vezírem?" - kérdezte a király.
A vezír így mesélt:
|
